Tavasz

  Ez még abban az időszakban volt, mikor csak sulis szünetek idején tudtam elmenni hozzájuk, mert külön országban laktunk.

 Vajon a távolság vagy az idő tette, de valamiért, mikor ilyen borús, ködlepte takaróba burkolózott a táj, mindig ott voltam náluk, kis kertjük – mely akkor óriási, végtelennek tűnő csodakert volt – emléke ilyenkor idéződött fel bennem legerőteljesebben.   

  Szívesen emlékszem az akkori tavaszokra, mikor az eső csöndes függönye mögül néha-néha kipillantottak a napfény szégyenlős sugarai. Eszembe jutnak a kisszoba ablakából látott, vízpárától ezüstösen csillogó szürke felhők, melyek gondos anyaként takarták be az anyaföldet.

  Látom magam előtt a vén fenyőfák tiszteletet parancsoló alakját, melyek a kert déli sarkában kaptak helyet, s fenyőfakarjaiból alkotott folyosójuk alatt mindig szívesen játszottam azt, hogy ez egy különös barlang, ahol titkos kincsek rejtőznek.

  Emlékszem, ahogy a kémiatankönyv fölött görnyedve próbáltam megérteni a szén kristályszerkezetét, melyből gyémánt és grafit lesz… hallom az ódon óra monoton kattogását, kinézek az ablakon, odakint a zöldes, barnás, szürkés árnyalatok egybefüggő színtengerként folynak össze az eső szelíd parancsára.

  A madarak mit sem törődve zengetik tavaszköszöntő dallamukat, a gerlék, a rigó, a cinke és a tengelic egymást túlzengve énekelnek át az esőfüggönyön.  

  Nagyon szeretem ezt a borongós időt.

  Ilyenkor a tócsákban fejjel lefelé látni a világot, a vízcseppek felnagyítják a levelek csodaszép erezetét, és mikor elvonultak a felhők, a napfény és az eső határvonalán szivárványt rajzolnak az égre a búcsúzó esőcseppek. 

   Hamarosan ismét felkerülnek a zöld ruhák a növényekre, melyek az életet adó vízzel felduzzasztva utat törnek maguknak Földanya ringató kelyhéből.

  Beszívom ezt a télbúcsúztató levegőt, és mosolygok.

  Ahogy Márai mondja, „Lásd, szimatold a csodát, ott, ahol éppen van. Mindig a közelben van. Legtöbbször oly közel, annyira a kezed ügyében, hogy egy életen át eszedbe sem jut kinyújtani utána kezed.”

  Nyújtsuk ki most, ragadjuk meg. Minden pillanat egy csoda, és ez a csoda ott van, mindenkiben. A miénk.