Néha mindenki úgy érzi, ki sem lát a problémák közül.
Mintha egy problémarózsa közepében csücsülne, körbeveszik az egymásra hajló problémaszirmok, elzárják előle a fényt.
Ezek a problémák építik fel egész életünket, és látszólag akadályoznak bennünket, pedig a fény valójában rajtuk keresztül érkezik el hozzánk.
Ha végigéljük az összes problémaszirmot, pontosan tudjuk majd, melyik szirom melyikre épül, és azt is érteni fogjuk már, hogy egymás nélkül mit sem érnének.
Ezek a problémák nem negatív dolgok, hanem feladatok, melyeket valahogyan meg kellett, és kell oldanunk.
Felnőttként úgy látjuk majd magunkat, ahogyan ezt a rózsát, ami teljes pompájában virágzik, mindazokkal a teljesített feladatszirmokkal, amelyek egymást támasztják, és egymás nélkül nem léteznének.
S életünk vége felé látjuk majd, hogy ezek a problémaszirmok lehullnak, és ott maradunk mi, a termés, a problémák közül kikerülve, győztesen, s a megélt feladatokkal együtt élvezzük az immár zavartalan napsütést.
