Fészbuk. Szinte már alig van ember (legalábbis a „civilizált” társadalomban), aki ne hallott volna róla. Közösségi oldal. Igen, valóban közösség, de a virtuális világ teremtménye, amiben mindenki talál kedvére való oldalt, illetve nyomon követheti, mi történik a barátaival, családtagjaival vagy régen látott ismerőseivel.
Múltkor én is vidáman nézelődtem az oldalak között, amikor belém hasított a felismerés: nem kapok semmiről értesítőt, sem üzenetet. Akkor rájöttem, hogy zavar. És ami még rosszabb – azért zavar, mert függök tőle, hogy valaki észrevegye, kitettem egy új képet, hogy nevettessek, hogy megosszam az élményt. És senki nem reagált rá.
No akkor komolyan elgondolkoztam, kell-e ez nekem. Hiszen ez borzasztó. Borzasztó, hogy azt hiszem, közösségben vagyok, és közben igazából nem tudom, minek ez a közösség. Mert attól még, hogy látszatra közösségben vagyok, szomorú rájönni, hogy nem hallom ezeknek a közösségi tagoknak a hangját, nem látom őket, és teljes valómban egyedül vagyok, hiába a virtuális képmutatás.
Azelőtt a közösség egészen mást jelentett – akárcsak a karaván, amiről a mai gyerekeknek a sajt és nem a sivatagi utazók jutnak eszébe.
A közösség azt jelentette, hogy azok az emberek együtt élnek, együtt étkeznek, napi szinten találkoznak. Tudom, hogy a mai világban erre nincs lehetőség, és ez nagyon elszomorít.
De ami jó hír, hogy ezeket az írásokat a fészbuk segítségével sokkal több emberhez tudom eljuttatni, és tudom, hogy azért rengeteg jó dolog van benne, mert sokak – pl. akik tanyán élnek – így tudnak több információhoz jutni a világból, vagy a társadalomból, amiben élnek.
Viszont úgy gondolom, nem jó állandóan itt élni. Mert valóban tud függőséget okozni. És ez sem jobb vagy más, mint alkoholfüggőnek lenni. Az igazi fészbukhoz, az élethez kell kapcsolódni. Ezerszer izgalmasabb az igazi életben megosztani az élményt, mert akárhogy nézzük, az életbeli visszajelzések sokkal, de sokkal fontosabbak, mint bármilyen virtuális hozzászólás.
Úgyhogy tessék kijelentkezni, és találkozni az emberekkel.
Mert egy valódi mosolyt ezer smiley sem tud pótolni.
