Amikor magad alatt vagy, sokszor félsz kimenni az utcára is, riaszt a tömeg, a zaj, a forgalom. Nem is jut eszedbe, hogy a lelkedben ilyenkor szinte ugyanezek az események zajlanak, és emiatt zavar annyira, amit hallasz vagy látsz.
Tegyük fel, hogy valami okból – például a csekkek befizetése – muszáj belépned a „mátrixba”. Ki kell menned az emberek közé.
Kilépve az ajtón kifújod a levegőt, és próbálsz nem rossz érzéseidre gondolni. Elindulsz az utcán, és lassan rájössz, nem is olyan rossz sétálni, és látni a kavargó esőfelhőket a szürkés égbolton. Tovább mész. Belekerülsz az emberek áradatába. Kezdenéd megint rosszul érezni magad.
És akkor megtörténik a csoda. Meglátod a feliratot – INGYENES ÖLELÉS – és tudod, hogy képtelen lennél rá. És akkor odalép az a kedves arcú nő, széles mosollyal. Megkérdi, megölelhet-e. És te… megölelted!! És abban a pillanatban leszakadt rólad a szomorúságod páncélja. Mennyire jó érzés, még ha idegen is az illető. Mintha energia-üzemanyagot vennél át tőle abban a pillanatban. És ami még meglepőbb, hogy viszonozod is pozitív energiát.
Aztán a kezedbe adnak egy kártyát, hogy majd te is ölelj meg valakit, és add tovább az élményt és a kártyát.
Ha legközelebb szomorú vagy, tegyél meg nekem valamit. Menj az emberek közé. Felejtsd el az autódat. Meglátod, csoda fog történni. Akárhol, akármikor. Ja, és a kártyát ne felejtsd otthon.
